Láss csodát!Jelentem, láttuk. Láttuk, éreztük, sohasem felejtjük.A budapesti atlétikai világbajnokság szlogenje tévedhetetlen biztonsággal csalta ki kilenc napon keresztük a stadionba vagy éppen fővárosunk utcáira az embereket, honfitársainkat, a világ minden tájékáról érkező külföldi sportbarátokat, és senkinek sem kellett csalatkoznia. Nem kellett, hiszen egyrészt a főszereplők, közöttük a mi fiatal atlétacsapatunk valóban káprázatos pillanatokat szerezve küzdöttek életük egyik fontos, ha nem legfontosabb versenyén, másrészt bizonyítást nyert újfent, ha mi, magyarok rendezésre adjunk a fejünket, abban bizony nincs hiba. Abban szív, lelkesedés, profizmus van. Ezen gigantikus sportesemény vitathatatlanul sikeres, fantasztikus megrendezése a korábbi úszó-világbajnokságokkal együtt nyilvánvalóan ötkarikás szemüvegen keresztül nézve is megnyugvást ad azoknak, akiknek megnyugvást kell adnia, ergo, ha egyszer arra kerül sor, mind többen állnak a magyar olimpiai mozgalom, Magyarország mellett. Mindenesetre azzal, hogy 2024-re a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több sportágban is hazánkat kérte fel kvalifikációs viadalokra, talán nem csupán gondolati síkon léptünk egyet előre…Persze ne szaladjunk ennyire előre, főként olyan esztendő történéseit megörökítő évkönyvben, olyan évben, amelyben a legnagyobb csoda mellett is számtalan emlékezetes pillanatot élhettünk át, egyszersmind ezt a szlogent – miként voltaképpen a magyar sport minden évében – egész 2023-ra ráhúzhatjuk. Vízben, páston, szőnyegen, füvön, szabadtéren, csarnokban, mindenhol alkottak a sportolók, sokan közülük már Párizs jegyében harcoltak az elemekkel, de ott vannak az ifjú reménységek is, akik téli és nyári olimpiai fesztiválokon bontakoztatták ki tehetségüket. A világ különböző pontjain zajló szívszorító, elkeserítő események közepette a sport újfent kizökkentő, közösségi erővel bírt, olyan sokszor lélekemelő hatással, amely nem hagyja veszni a reményt. A 36. alkalommal megjelenő MOB-sportévkönyv is ennek szellemében készült. Amler Zoltánfőszerkesztő