„Lelkének leglényegesebb és legsajátosabb tulajdonsága (...) nem az emberi törekvések egy bizonyos ága, még csak nem is a művészet volt; lelkének legmarkánsabb hajlama, lelkének szándéka a spiritualitásra való törekvés volt.” (Rudolf Steiner)Edith Maryon (1872–1924) Rudolf Steiner egyik legközelebbi munkatársa, nagyra becsült kollégája és ezoterikus tanítványa volt, aki vele együtt dolgozott a dornachi Goetheanumban található egyedülálló Krisztus-szobor, „Az emberiség reprezentánsa” megalkotásán.Egyik legkedvesebb barátjaként Edith Maryon élénk és sok témára kiterjedő levelezést folytatott Rudolf Steinerrel, aki leveleiben szabadon vallott magáról és az antropozófia helyzetéről, és rendszeresen hangsúlyozta vágyakozását a dornachi műterem és a Krisztus-szobron végzett közös munkájuk iránt. Edith Maryon korai, ötvenkét éves korában bekövetkezett, tizenöt hónapos betegséget követő halála mélyen megrendítette Rudolf Steinert. Ő maga kevesebb mint egy évvel később halt meg.E könyv megírásával az volt a szerző alapvető célja, hogy megvilágítsa Edith Maryon és Rudolf Steiner kapcsolatának szellemi sajátosságait, valamint közös munkájukat az antropozófiában és a Krisztus-szobron. Peter Selg megható tanulmánya több tucat fényképet és fakszimile levelet tartalmaz, felhasználva Edith Maryon és Ita Wegman irodalmi hagyatékából és a dornachi Rudolf Steiner Archívumból származó, eddig még nem publikált forrásokat.„1915-ben, a nyár tetőfokán, amikor a közeli Elzászból ágyúdörgés hallatszott, és éjjel reflektorok pásztázták a környező tájat, a dornachi Krisztus-kép előtt ültem..... [Rudolf Steiner] megkérte [Edith Maryont], hogy bármikor bejárást engedélyezzen nekem a műterembe, hogy csendben ülhessek a Krisztus előtt. Jó hasznát vettem ennek az engedélynek, amennyiben biztos lehettem abban, hogy nem zavarom a művészt. Így történt, hogy az evangéliumokat ott éltem át a Krisztus-kép előtt.” – Friedrich Rittelmeyer