Engel Tevan István grafikusművésznek mintegy három alkotó évtized adatott meg. S. Nagy Katalin monográfiájában elemzi a művész szemléletének és stílusának változásait a hatvanas évektől 1996-ban bekövetkezett haláláig, kitekintve a hazai és külföldi művészeti életre is. Bemutatja Engel Tevan műveinek korán kialakuló jellegzetességeit: a tragikum megjelenítése mellett hajlamát a groteszk ábrázolására, finom humorát.”

Róna Erzsébet



„Engel Pista lényét és művészetét én mindig teljes egységben láttam, gyermeki szemének élessége, játékkedve, étvágya – étvágya az asztalnál és a rajzpapíroson –, egész eredetisége, formálókészsége – mindez, ha megengeditek, hogy valódi nevén nevezzem, a kifinomult örömszerzés és a kifinomult ajándékozási vágy eszközei voltak nála. Öröm nélkül alkotni a legsötétebb kedvében sem képes a művész.”

Kertész Imre



„Nyelv és kép: a kettő ölelésében élte le életét Engel Tevan István. Nemcsak grafikus volt, de illusztrátor is. Teremtő és újrateremtő. Az illusztrátorok kis létszámú, ám nemes csoportjába tartozott, azok közé, akik nem egy epikus történetet, de nem is egy jelenetet rajzoltak meg a könyv lapjai között, hanem egy félmondatot, egy kifejezést, egy apró mozzanatot. Talán éppen azt, amit ő értett ki a sorok közül. Sehol egy első ötlet. Minden rajz sugallja, hogy beélte magát a történetbe. Átélte, amit a szereplők. És azzal, hogy kimerevített egy-egy emóciót, pillanatot: nevet is adott neki.”

„…nyomot akarunk hagyni a földön. Gyermek-rokona, Weöres Sándor mondta: legszebb alkotás a séta, bár a földön nem hagy jelet. Engel Tevan képei is „séták”. Magától értetődő mozdulatok, amiknek soha nem volt szándéka a kérkedés. A lélegzetvétel természetességével rajzolt. Soha nem hallottuk tőle, hogy bárkivel összemérte volna magát.”

Széchenyi Ágnes



Ami ezeknél a munkáknál első pillantásra feltűnik, az a puritán ragaszkodás egy zárt, ősi megközelítéshez: a rajzolás a fekete-fehér, tömörítő leegyszerűsítésben, nagyon aszketikusan mellőzve a ma olyan közkedvelt átjárásokat, mindenféle, sokszor tisztázatlan, zavaros kísérletezéseket. Ez a ragaszkodás és kitartás a grafika műfaján belül is olyan primer attitűd Engel Tevan Istvánnál, amelyről elmondhatjuk: a veszteség–nyereség dialektikájában a nyereség javára billenti a mérleget: a hihetetlenül gazdag és sokoldalú narratív mondanivalóval telített lapok sokasága mint véget nem érő színházi előadás, ragadja meg a figyelmes szemlélőt.

Klimó Károly



„Engel Tevan István számára a legfontosabb értékek egyike a szabadság volt. Abban az értelemben, ahogy az ókori görög gondolkodásban azt az állapotot jelentette, amikor nem kell sem parancsolni, sem engedelmeskedni senkinek. Ez az alapállás hatotta át finom humorát is. Rajzainak értéke ennek a művekből szertesugárzó magatartásnak köszönhető, túl azon, hogy magas szinten birtokolta a mesterségével járó eszközrendszer, a képalkotás mechanizmusát (techné) és ezáltal az esztétikai, művészi teremtés képességét, készségeit.”

S. Nagy Katalin