Új-Zéland délnyugati sarkában, a festői szépségű Manapouriban áll a Három Kicsiny Könyvesbolt. A környék mára híres látványosságát a legkülönfélébb emberek keresik fel, hogy választ kapjanak legkülönfélébb kérdéseikre, a tulajdonos, Ruth pedig páratlan érzékkel választja ki számukra a könyveket, és miközben meghallgatja élettörténeteiket, saját különleges életútja is feltárul.

Miért hagyja hátra valaki a biztonságot jelentő családot, az otthon melegét, miért keres kalandokat ismeretlen, veszélyes vizeken? Hogyan válik egy született világutazó könyvesbolt-tulajdonossá a világ végén? Hogyan lesz belőle segítő gyakran megrázó tapasztalatait követően? Miféle emberekkel találkozik hihetetlen utazásai során?

Ruth Shaw első könyve magával ragadó, szórakoztató, néha szívet tépő memoár; egy kalandos, nem szokványos élettörténet fordulatos elbeszélése: igaz történet útkeresésről és hazatalálásról.

Részlet a könyvből:

A Hillside Road és a Home Street sarkán, a Manapouri-tóval szemben található az élénk színekre festett Two Wee Bookshops, azaz a Két Kicsi Könyvesbolt, körülötte növényekkel, könyvritkaságokkal és néhány bolondos gyerekjátékkal.
Késő szeptembertől április közepéig minden áldott nap, beleértve a hétvégéket is, kinyitom a boltot. A Hillside Road és a Southern Scenic Highway sarkán jól láthatóan leparkolom a zöld, 1961-es Fiat 500-omat, oldalán a felirattal: ,,Új-Zéland legkisebb könyvesboltja". A Home Street sarkára kiteszem a NYITVA táblát, utána elrendezem a különböző asztalkákat és színesre pingált régi iskolapadokat, és kipakolom rájuk a könyveket. A fekete táblára felírom: NYITVA, KÉREM HANGOSAN KONGASSON, HA NEM VAGYOK ITT. Az ajtó mellett egy birkakolomp lóg, olyan erős a hangja, hogy bárhol vagyok is a fákkal borított birtokon, biztosan meghallom.
Hetvenéves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy nyugdíjas szórakozásként, hobbiból ismét nyitok egy könyvesboltot. Az első üzletünk majdnem harminc évvel korábban egy vitorlás hajón volt; a férjemmel, Lance-szel Fjordlandi Ökológiai Vakáció néven működtetünk egy jacht charterjáratot, ahol könyveket is árultunk.
Könyvesboltba általában azok mennek, akik szeretik a könyveket. De a Two Wee Bookshops még annak is felkelti a figyelmét, aki véletlenül vetődik erre. Talán az élénk színek teszik, vagy a régi ablakoknak és ajtónak köszönhető, vagy csak mert tényleg valóban nagyon kicsik.
Tibor Budapestről keveredett ide, elhúzott a kis házak mellett, de amikor megpillantotta a sarki táblán a ,,könyvesbolt" feliratot, vett egy gyors U kanyart, és aztán egy hónapig a kerti kunyhónkban lakott. Kórházi ápolóként dolgozott, de hosszabb szabadságot vett ki, hogy egy lakóautóval utazhasson. A szállásért és ételélt cserébe az otthonunkat körbeölelő kis erdőben dolgozott. Imádta a könyveket, rengeteg időt töltött a boltban, üldögélt, olvasott, trécselt a vevőimmel. Ha valamiért el kellett mennem, ő nyitott ki helyettem, és sok kötetnek talált gazdát. Mikor elutazott, potyogtak a könnyek; ő nem akart elmenni, mi pedig szomorúan vettünk tőle búcsúztunk.
Utána megismertük Janát, a fiatal német lányt, aki egyszer csak bejött, leült egy székre, és sírni kezdett, egy addigra már átázott zsebkendőbe fújva az orrát. Magamhoz öleltem, amíg zokogott. Elmondta, hogy épp most dobták. Behívtam magunkhoz, addig Lance állt be helyettem a boltba a maga szokásos megértő és együttérző módján. Ő a könyvesbolt személyes tanácsadója, és megszámlálhatatlan csésze teát és kávét szolgál fel a nap folyamán. Lance egyben a mindenesem és az ezermesterem is, reggelente ő segít kinyitni a boltot. Jana egy hétig maradt velünk.