Képzőművészeti Alap, Budapest, 1980
190 oldal · keménytáblás

A szerző, Román József a művésznek régi tisztelője, barátja, évtizedek óta figyeli életútját, a művek keletkezésének körülményeit. Felhasználva Bálint Endre megjelent és kéziratos feljegyzéseit, visszaemlékezéseit, valóságos életrajzi regényt ír, hiteles képet rajzol a művész gyermekkoráról, élményeiről, az őt ért hatásokról. Bálint Endre életművének megértéséhez különösen fontos életének, környezetének, társadalmi körülményeinek alaposabb ismerete, hiszen művészete emlékeinek, érzelmeinek, a hétköznapi eseményeknek szinte közvetlen lenyomata, naplója. Gondolatait, érzelmeit azonban csak rá jellemző motívumokkal fejezi ki, amelyek megfelelő kulcs nélkül csak nehezen olvashatók. A szimbólumok megfejtéséhez, értelmezéséhez nyújt segítséget a szerző a kitűnő képanalízisek sorával, az ismételten visszatérő témák, jelek szubjektív motivációját, jelentését kutatva, pszichoanalitikus módszerrel jut el a művész mondanivalójának kifejtéséhez. Nem kívánja meghatározni Bálint Endre helyét, rangját a magyar és egyetemes művészet történetében, elsősorban az életmű pszichológiai determináltságát hangsúlyozza. A kötetet 114 reprodukció, köztük 62 színes kép gazdagítja.