Európa, Budapest, 1966
354 oldal · puhatáblás · Fordította: Kalász Márton

Kevés színmű támasztott akkora vihart a 60-as évek Nyugat-Európájában, mint Rolf Hochhuth Helytartó-ja. A fiatal író – 1931-ben született – példátlan támadások középponjába került, tűntettek és rágalomhadjáratot indítottak ellene, s az olasz püspökök konferenciája „a vallás elleni szervezett uszítás eszközének” bélyegezte művét. Pedig Hocchhuth vallásos ember, s éppen őszinte vallásos meggyőződése késztette arra, hogy darabjában a világ lelkiismeretéhez forduljon. A mű alapos történelmi tanulmányokra épül, s a benne feldolgozott tény-anyag okmányokkal igazolható. Történelmi tény elsősorban a konkordátum, amelyet a katolikus egyház 1933-ban kötött a fasiszta állammal, s amelyet az 1939-ben pápává választott XII. Pius, „a helytartó” – Krisztus földi helytartója – nem volt hajlandó felbontani. Hochhuth kimutatja, hogy 1. XII. Pius tudott a tömeges zsidóirtásról; 2. reális lehetősége volt annak, hogy határozott fellépésével gátat vessen az embertelenségnek; 3. ezt még akkor sem tette meg, amikor a háború kimenetele már nem volt kétséges s még sok áldozatot meg lehetett volna menteni a biztos pusztulástól. A pápa tehát személy szerint felelős tízezrek meggyilkolásáért. Hochhuth erkölcsi szenvedélye azonban, amely az ilyen metsző igazságok kimondására sarkallja, még nem volna elengedő ahhoz, hogy igazi, a színpadon is élő drámát hozzon létre. Ha a helytartó nagy színpadi siker volt és maradt világszerte, ennek magyarázata abban van, hogy a tételes mondanivaló íróilag hitelesen megformált, valóságos és költött alakok legszemélyesebb ügyeként jelentkezik, s hogy ezek az alakok egy magas hőfokú dráma hatásos jeleneteiben ütköznek össze egy mással. A legérdekesebb ilyen szereplő talán Kurt Gerstein SS-Obersturmführer, akiről eddig keveset tudott a világ, bár valóságos történelmi figura. Gerstein rendkívüli egyéniség volt: csak azért lett SS-tiszt, hogy élete mindennapos kockáztatásával is segítsen az üldözötteken. Mindaz, amit Hochhuth elmond róla, hiteles. Költött alak viszont Ricardo, a Gersteinnel szövetkező fiatal pap: benne más, valóban mártírhalált halt egyházi személyek jellemvonásai sűrűsödnek. Hochhuth darabját, amelynek előadása nyolt órát venne igénybe, különböző átdolgozott változatokban játsszák a világ színházai. Kiemelkedik ezek közül a Piscator-féle német ősbemutató (1963-ban) és Jorge Semprunnak, „A nagy utazás” szerzőjének francia átdolgozása. Kiadásunk a dráma teljes szövegét adja Kalász Márton fordításában.