A Thibault család-ban, a XX. század Háború és békéjében nyomon követhetjük egy apa és két fia élettörténetét. Az apáét akinek belső harcait és elfojtott érzelmeit csak halála után ismerjük meg; Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet, szerelmet; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét. Ő már gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét, és mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy magától rajzolódik lassan a háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszményi forradalmár, a maguk véges életén túl az emberi szenvedéssel birkóznak. Az egyik a társadalmon belül és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi lehetőség véghatáráig. Így jutott el Martin du Gard is e nagy művével a regénynek legmagasabb formájához.
