Európa, Budapest, 1980
572 oldal · keménytáblás

Egy ​amerikai kisvárosban, West Condonban felrobban a bánya. A betemettek közül egy ember marad életben: Giovanni Bruno. Amikor a kórházban magához tér, kijelenti, hogy fehér madár képében megjelent neki a Szűz, és figyelmeztette: közeleg a világ vége. A kisváros felbolydul. Istenvárók, csodavárók, félbolond misztikusok, kótyagos entellektüelek, kielégítetlen özvegyasszonyok kapva kapnak a jóslaton, s valóságos hisztériába lovalják a közösséget. Az „Utolsó Ítélettől” való félelem mindenkit megváltoztat. A munka nélkül maradt bányászcsaládok életét csakúgy feldúlja, mint a bankár-nagyiparos vezetőréteg nyugalmát: az utóbbiak érdekeiket féltik az egyre terjedő zűrzavartól – és Ku-Klux-Klanos módszerekkel próbálják „elodázni” a világ végét. De az új szektát, a brunistákat nem lehet megfélemlíteni: megrendezik az apokalipszist az ellenük heccelt tömeg szeme láttára. Az eredmény: az erőszak tombolása, betört fejek, agyontaposott csecsemők – és egy jelképes kereszthalál. De jelképes a regény eseménysorozata is: West Condon lombikjában a mai Amerika ellentmondásai, problémái fortyognak, Coover ezek egymásra hatását és eredményét vizsgálja, megteremtve a gátlástalan erőszak és a lelkiismeretlen tömegmanipuláció genezisét.