Európa, Budapest, 1968
1870 oldal · Fordította: Zsámboki Zoltán

A háromkötetes regényóriás a modern olasz irodalom immáron klasszikus alkotása. A cselekmény középpontjában egy molnár család élete áll: nemzedékek óta forognak a Pó vizén a Scacerni család malmának kerekei. A Pó vize hol lassan, békésen hömpölyög, hol pedig áradás dúlja fel a molnárok életét. Ilyen a regény cselekménye is. Bacchelli néha oldalakon keresztül elidőzik a malmok leírásánál, egy-egy idillnél, máskor fergeteges iramban pergeti a XIX. század olasz történelmének eseményeit. Az első fejezetek Napóleon oroszországi hadjáratának drámai eseményeit elevenítik meg, ezt követően a Ferrara vidékre hazatérő Lazzaro mindennapi mukája, sok szenvedése és kevés boldogsága elevenedik meg. Történelmi regény tehát a Malom a Pó vizén, mégpedig a javából: az olasz egység létrejöttét ábrázolja a szerte elterebélyesedő molnárcsalád életén keresztül. Szerelem és izgalom sok-sok elmélkedés, tájleírás, történelmi fejtegetés váltakozik a mindvégig érdekes és lebilincselő regény lapjain. „Bárkán jön a nyomorúság”, azaz a Pó-vidék lakosai számára az a legnagyobb nyomorúság, amikor kiönt a Pó, és a virágzó szántóföldek felett is csak bárkával lehet közlekedni. Erre a drámai eseményre,a Pó nagy áradására összpontosul a második kötet cselekménye: Lazzaro gazdával, Dosolina asszonnyal, Ordas Nyúlfival, és a többi molnárral, csempésszel, földművelővel. Bologna ostroma vezeti be a cselekményt, megismerkedünk Vérgoli úrral, a Pó csempészével, majd egy klasszikus szépségű nőalak, Cecilia Scacerni sorsa bontakozik ki előttünk. Botcsinálta feleség lesz, Ordas Nyúlfi afféle „különös házassággal” kényszeríti magához, de Cecilia helytáll mint feleség és mint molnárasszony is. Gyerekeket szül Ordas Nyúlfinak, az egyik, Lazzarino, Garibaldi katonája lesz„ és az egységes Itália megteremtéséért vívott harcban hal hősi halált. Befejezésül pedig a hatalmas árvíz leírását olvashatjuk, Cecilia hősi harcát, Ordas Nyúlfi őrjöngését, a molnárok és földművelők szenvedését. Lazzaro gazdától és Dosolina asszonytól elbúcsúzunk e kötet lapjain, a kolera viszi el őket, de itt marad Cecilia, itt maradnak a nagyra nőtt gyerekek, és itt marad a megszületendő egységes Olaszország, a Pó-vidéki molnárnépség ezernyi probélmája. Megoldást – ha egyáltalán van megoldás – a harmadik kötet hoz. A hatalmas freskó harmadik, befejező része tárul elénk e kötetben. A Scarceni családnak azok a tagjai, akik az első kötetben még suttyó legények voltak, itt már mint komoly családapák lépnek színre, és Dosolinából is már a második él a malomban és a szárazföldön. A Szent Mihály elpusztult, Cecilia asszony újat építtetett helyette, de nem sok öröme van benne: a gőzmalom versenye lassan kiszorítja a Póról a vízimalmokat, és a család életét is tragikus események árnyékolják be. Vakzenész és Berta gyönyörűen induló szerelme drámai véget ér: Princivalle megöli húga szerelmesét. És Olaszország – mert az egyesülés után most már nem Itáliáról, hanem Olaszországról beszélhetünk –, Olaszország is döntő események színtere: kialakul a munkásmozgalom, a Pó völgyében is agrársztrájkok kezdődnek, és Luca apó meg a fiatalabb nemzedék is Clappasson kormányfőtanácsos és Raibolini „ligafőnök” között vergődik. Az afrikai háború, a tripoliszi vállalkozás, sőt az epilógusban a piavei csata is megelevenedik, s a közel kétezer oldal ellenére is a regényfolyam szinte befejezetlennek tűnik: az olvasó szeretné elkísérni a hősöket az olasz és európai történelemnek az első világháborút követő évtizedeibe. A nagyszerű regény nemes értelemben vett szórakozás, egyben elgondolkoztat, többször vitára is késztet: tehát igazi műalkotás.