A II. világháború végeztével az újjáépülő ország egyik prioritása volt az orvosképzés biztosítása. Az egyetemek sietve igyekeztek a legjobb tanárokat megszerezni. Szentágothai János, az akkor már nemzetközi hírű idegkutató, aki 1945 októberében még Németországban, amerikai hadifogságban volt, így kapott levélben meghívást a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemtől, hogy annak anatómia professzora legyen. Hazatérve a hadifogságból, azonnal leutazott Pécsre és – amint később írt leveleiből kiderül – egy szempillantás alatt beleszeretett a Mecsek által körülölelt, napfényes, gyönyörű városba.
Az Anatómiai Intézet ugyan kicsi volt és szegényes, a munkatársakat legfeljebb néhány egyetemi hallgató jelentette, de a Pozsonyból Pécsre áttelepült professzori kar nagy barátsággal karolta fel a Budapesten mindenéből kibombázott fiatal Szentágothai házaspárt. Lakásként az Intézet kis könyvtárszobája, benne a csüngő csontvázemberrel, szolgált és mellette egy kis laboratórium, kihúzható kanapéval és a professzori íróasztallal, amely az ebédlőasztal és a kis rezsóval felszerelt konyha hivatását is betöltött. Mosdási lehetőség azonban csak egy emelettel lejjebb, az Igazságügyi Intézetben volt.

Ezek a körülmények azonban nem zavarták Szentágothait abban, hogy néhány lelkes egyetemi hallgató bevonásával az oktatás mellett azonnal hozzálásson a neuroanatómiai laboratórium kialakításához. Egyre több tehetséges fiatal csatlakozott a neuroanatómiai kísérletekhez és a kis kutatóközösséghez, akik szabad idejükben együtt jártak kirándulni a Mecsekbe.

A kezdeti időkről Szentágothai és felesége, Alice is bőségesen tudósított a Németországban élő, idős szülőkhöz és a budapesti rokonokhoz és barátokhoz írott levelekben.

Szentágothai János óriási tudása: természettudományban, művészetekben (festészet, zene), irodalomban való jártassága és önzetlen tanári attitűdje csodálatos alkotóműhelyt hozott létre. Ebből a műhelyből egyre több, nemzetközileg is nagy figyelmet felkeltő publikáció született.

Az 1956-os forradalom természetesen Szentágothait is a napi politika felszínére hozta. Az Egyetemen jól ismerték Szentágothai gondolkodását, amit soha nem rejtett véka alá. Ezért őt választották meg a Városi Értelmiségi Tanács elnökének. Ennek különösen nagy jelentősége volt akkor, amikor sikerült lecsillapítani a szélsőséges „forradalmárokat”, akik a kommunistákon akartak bosszút állni.

A forradalom leverése után a tudományos világban akkor már nagy elismertségének köszönhetően komolyabb retorzióban mégsem részesült.

A tanítványaiból kialakult tudományos iskolákat hátrahagyva, 1963-ban igazgatója lett az Anatómiai Intézetnek Budapesten, ahol már orvosi diplomájának megszerzése előtt oktatott, kutatott, tanítványokat nevelt.

Réthelyi Miklós