Rejtő Jenő egyik legismertebb regényének főhőse egy orosz fiatalember, Gorcsev Iván, aki első pillantásra beleszeret Laboux ezredes lányába, Anette-be. Emiatt aztán párbajoznia kell egy vehemens báróval („Na… egy kis emléket kapott, de végre is az ilyen füldolog… különösen, ha visszavarrják…”), és be kell lépnie az idegenlégióba, ahol azonban gyakran helyettesíti őt titkára, Vanek úr, akire hamar felfigyel Verdier őrmester, „a szeretve tisztelt, Kabóca nevű altiszt”. Gorcsevnek több alkalommal is vissza kell szereznie azt a felbecsülhetetlen értékű Alfa Romeót, amelyet Lingeström báró és bűntársai újra és újra ellopnak a gentleman minősítést horogütéseivel és lengőszvingjeivel kiérdemlő Laboux ezredestől. A tét óriási: ha a szerelmes ifjúnak – Wendriner Aladár (artista és ragadozó) segítségével – sikerül teljesítenie küldetését, az idegenlégió megszabadulhat Vanek úrtól!

A borító és az illusztrációk Korcsmáros Pál rajzainak felhasználásával készültek.

„– Barom! A parancsnok előtt áll! Tisztelegjen!
– Bocsánat – mondta az újonc észbe kapva. – Nem ismerem még a rangjelzéseket. – És megemelte a sapkáját. – Alázatos tiszteletem… Nevem Van… Nevem van, de ez nem fontos…
…A századparancsnok úgy nézte, mint aki kísértetet lát. Talán ez volt a világtörténelemben az első eset, hogy egy katona megemelte a sapkáját köszönésképpen.
Verdier őrmester a kapitány mögött halotthalványan mutatta a szalutálást. Mire Vanek úr feléje is megemelte a sapkáját, és csodálkozva mondta:
– Mi már találkoztunk! Hogy van?”