Magvető, Budapest, 1987
262 oldal · Fordította: Kada Júlia

„… azért vártam annyira ezt az estét, Miss Wentworth, mert azt hittem, emlékezetes pillanat lesz, mikor elmondom magának, hogy komoly összeget akarok befektetni Shakespeare-be. Tehát most szépen kérem, legyen szíves megmondani, hogy érzi magát, miután lábbal tiporta Shakespeare-t, ronggyá gyűrte és az arcomba vágta.
Most legalább megvolt az az elégtétele, hogy sikerült meglepnie Freddie-t. Ám ő alig pár percet hallgatott, közben mozgott az ajka, mintha a szívből jövő szavak ínyenceként ízlelgetné a hallottakat.
– Azt mondja, Mattie Stewart játéka hatotta meg igazán?
– Hát persze.
– Tetszett magának? Az a véleménye, hogy jól játszott?
– Azt akartam félreérthetetlenül közölni Önnel, hogy hajlandó vagyok a befektetéssel a végső határig elmenni, sőt még azon is túl, ha arról az intézményről van szó, amelyből ilyen gyerekek kerülnek ki. Tessék, most nyugodtan mondhatja, hogy egy csepp józan eszem sincs.
– Azt nem mondom – jelentette ki Freddie. – Csak azt mondom, hogy ízlése sincs. Akkor sem ismeri meg a rossz ripacskodást, ha kiszúrja a szemét.”
„A könyvesbolt”, „A part mentén”, az „Emberi hangok” után ebben az új regényében az angol színházi világba kalauzolja az olvasót a neves angol írónő, Penelope Fitzgerald.