Magvető, Budapest, 1987
350 oldal · puhatáblás · Fordította: Fencsik Flóra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

– Graebner nem fizette ki Davidet… hanem ehelyett nekiadta a tizenharmadik Goyát. És David ráfestette a Boscht, hogy így maga juttassa ki az országból. És emiatt jött vissza ide Graebner… tudta, hogy David halott, és magának akarta az utolsó képet. Érti? Erről van szó. Biztos, hogy erről van szó.
– Holly…
– Tessék? – Fénylett a szeme, el volt ragadtatva.
– Maga most még jobb indítékkal szolgált Regnek a gyilkossághoz.
Holly arca olyan hirtelen fehéredett el, hogy Charles azt hitte, rögtön elájul, fölállt és átölelte: – No, nyugodj meg…
– Ő nem tudta, nem tudta… Ha tudta volna, csinál vele valamit, de a kép egész idő alatt itt volt a fiókban.
– Akkor, ha Reg nem tudta, és nem ölte meg Graebnert, akkor magának van igaza, és csakugyan benne van valaki más, és ez a valaki más rámolta ki a garázst.
– De ezt a képet nem találták meg a garázsban – mondta Holly. Kicsit hátrahúzódott, hogy Charles arcába nézzen. Szeme kitágult az iszonyattól. Valamit nézet Charles háta mögött. Charles megfordult.
S ő, aki négy nyelven beszélt folyékonyan, csak valami gurgulázó torokhangot tudott kiadni, merthogy egyenest egy fegyver csövébe nézett. Ugyanakkora lyukba, amekkorát őbelé ütne. A fegyvert egy feketébe öltözött férfi tartotta, fején fekete harisnya, csak a szeme villogása látszott. Mögötte egy másik állt, a mögött egy harmadik.