A Párhuzamos életek – Külön világok kötet különleges szellemi utazásra hívja az olvasót. A szerzőpáros – André Goodfriend és Kocsis András Sándor – két egymástól földrajzilag és kulturálisan távoli világból érkezik: André az amerikai Phoenix nyitott, individualista közegében szocializálódott, míg András Budapest egyik sajátos történelmi miliőjéből, a Wekerletelep közösségi világából hozza tapasztalatait.
A könyv egyik legizgalmasabb kérdésfelvetése: miként lehetséges, hogy két ennyire eltérő háttérrel rendelkező értelmiségi gondolkodó végül nemhogy megérti egymást, hanem erős értékkonvergenciában látja a világot. A szerzők személyes történeteiken, reflexióikon és kulturális összevetéseiken keresztül mutatják meg, hogy a különbözőségek nem feltétlenül szakadékokat, hanem hidakat is képezhetnek.
A kötet méltó folytatása a korábbi, nagy visszhangot kiváltó, A gyémánttengely meghajlik, de nem törik el című könyvüknek.
Ez a könyv nem csak memoár és nem is pusztán esszék gyűjteménye – sokkal inkább párbeszéd a két világ között. Egy olyan párbeszéd, amelynek az olvasó is részesévé válik, s amely arra készteti, hogy saját életének „párhuzamos történeteit” is újragondolja.
Ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a kultúrák közötti párbeszéd, az értelmiségi gondolkodás mélysége, és az a ritka jelenség, amikor két külön világ nem kioltja, hanem erősíti egymást.


„Az evolúció törvénye a siker, ami azt jelenti, hogy az egyre komplexebbé váló élő szervezetek alkalmazkodását elősegítő génmutációk megmaradnak, míg az alkalmazkodást nem szolgáló, tévútra vezető génváltozatok a semmibe vésznek. Nincs ez másként a mémek világában sem, melyek már nem a biológia, hanem a kultúra fejlődésének lendkerekei. Nemrég olvashattuk Kocsis András Sándor és André Goodfriend az interneten írásban folytatott beszélgetéseinek könyvét (A gyémánttengely meghajlik, de nem törik el), melyben a két szerző erőt és hitet adott az aggódóknak, akik attól félnek, hogy a világ gyémánttengelye – József Attila törekvésével szemben – mégiscsak meggörbül. Nem volt kétséges, hogy a sikeres könyvet hamarosan egy következő követi, mely folytatja és kiteljesíti az első könyv által felkeltett reményt.
Az új könyv ugyanúgy született, mint az elődje. A két szerző egymással beszélget, írásban, ám a szöveg az élő szó erejével hat. Hallani véljük Andrét és Andrást, miközben a bolondul lármázó tömeg hangzavarával mit sem törődve, az egyszerre változó és változatlan emberi világ lomjai között kotorászva keresik az értéket, a biztosat, amibe kapaszkodva ellenállhatunk a kíméletlenül közelgő árnak.”
(Csepeli György)