Magánkiadás, Budapest, 1986
344 oldal · keménytáblás

Az ​ókori görögöktől és rómaiaktól varázslatos szellemi örökség maradt ránk. Pais István filozófiatörténész újra napvilágot látó könyve – az „Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák” – ebbe a csodálatos kincsesházba kalauzolja el az Olvasót. Benne olyan jeles személyiségek – filozófusok, művészek, tudósok, államférfiak, királyok és hetérák – vonulnak fel, akiket a régi hellének szophosznak, vagyis bölcsnek neveztek. Rendkívül gazdag és lebilincselően színes, egyetlen más magyar nyelvű munkában hozzá nem férhető anyagából megtudhatjuk, hogy ezek a bölcsek ragyogó szellemek és az esetek többségében követésre méltó jellemek voltak. Lapjait forgatva megdöbbenten tapasztaljuk, hogy az antik szophoszok munkássága átfogta az emberi élet teljességét, és olyan elmélyült-árnyalt ismeretekhez vezetett, amelyeket lényegi szempontból mindmáig képtelenek vagyunk túlhaladni. Midőn e bölcseknek az emberi természettel, a társadalommal, az erkölccsel, a neveléssel, a szokásokkal, a szerelemmel, a vallással, a művészetekkel és a megismeréssel kapcsolatos nézeteit olvassuk, úgy érezzük, hogy nem a régmúlt, hanem a jelen gondolkodói szólnak hozzánk, és nem az antik idők embereiről, hanem rólunk beszélnek.
Pais István – aki a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán tanít, s aki korábban az „Ember és vallás”-t, továbbá „A görög filozófiá”-t publikálta – komoly szakmai hozzáértéssel válogatta és állította össze a kötet anyagát. A hasonló gyűjteményektől eltérően a szövegeket nem a szerzők időbeli egymásutánisága szerint, hanem tartalmi szempontok alapján csoportosította. Ilyképpen a történetiség látszatát keltő struktúra helyére könnyen áttekinthető, logikus szerkezetet állított. A könyve végére beiktatott és a megszokottaknál jóval részletesebb tájékoztató jegyzetekkel pedig nem csupán újabb ismereteket közöl a szereplő személyektől, bölcseleti iskolákról, fontos fogalmakról, hanem a lényeges történetiséget is megragadhatóvá teszi.
A gyűjtemény anyagát Pais István más eszközökkel is törekedett megkomponálni, élvezetes olvasmánnyá alakítani. Váltogatja pl. a verses és a prózai, a hosszabb és a rövidebb, a nagyon színes és a kevésbé színes, a többet és a kevesebbet mondó szövegrészleteket. Szerkesztői munkásságát külön dicséri, hogy az ugyanazon dologgal kapcsolatos nézeteket – amelyek gyakran eltérők vagy ellentétesek – ütközteti egymással. Ezáltal, valamint sok lenyűgözően érdekes-tanulságos történettel, anekdotával, aiszóposzi mesével aztán nem csak sajátos lüktetést, ragyogást, elevenséget ad az egész műnek, hanem tudományos tárgyilagosságra, árnyalt véleményalkotásra is késztet. Ilyen irányú igyekezetével függ össze az, hogy a könyvbe jó és rossz, szép és csúnya dolgokat egyaránt felvett. S miközben ezeket az ellentétes jelenségeket elénk tárja, nem kívánja a maga véleményét az Olvasóra erőltetni, hanem az utóbbit szellemi partnernek tekinti és együttgondolkodásra készteti.
A Pais István által összeállított „Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák” c. kötet színvonalasan és sokrétűen szórakoztat. Egyúttal rengeteg ismeretet nyújt összes olvasójának; nem csak az egyszerű érdeklődőnek, hanem a szakembernek – a filozófusnak, az etikusnak, a valláskutatónak, az esztétának, a művésznek és a szociológusnak – is. A pedagógusok pedig kiválóan hasznosíthajták a benne szereplő gazdag anyagot a középiskolai és a felsőfokú oktatásban.