Minden 1964-ben kezdődött, amikor Ariane Mnouchkine és a kollégái, többek között Philippe Léotard, Jean-Claude Penchenat, Roberto Moscoso és Françoise Tournafond, azzal a határozott szándékkal alapították meg a napjainkban is fennálló Théâtre du Soleilt, hogy „újra feltalálják” a közönségbarát és a világra nyitott népszínházat. A nemsokára a vincennes-i erdő egykori tölténygyárába, a Cartoucherie-ba átköltöző társulat valami egészen különlegeset teremtett: egy színházat, ahol hierarchia helyett közösség van, szöveg helyett mozgás, és a színpad határai a világba tágulnak. A Napszínház már az első előadásoktól kezdve kitűnt működésének és munkamódszereinek eredetiségével: horizontális szervezeti struktúra jellemezte, egyenlő bérezés, továbbá mindenki bevonása a döntéshozatalba és a hétköznapok valamennyi tevékenységébe. A színházi műhelyben zajló kreatív folyamat középpontjában azóta is az együttgondolkodás áll.Béatrice Picon-Vallin gazdag fotóanyaggal illusztrált könyve a legendás rendezőnő, Ariane Mnouchkine és alkotótársai vallomásain keresztül nyújt mély elemzést a Théâtre du Soleil univerzumáról – a próbák izzásáról, az alkotói együttműködés gyakorlatáról, és arról a szenvedélyről, amely által a színház élő, társadalmat formáló művészetté válik. Felfedezőút ez a kortárs európai színház egyik legizgalmasabb és legtisztábban elhivatott közössége felé – s immár a magyar olvasó is elindulhat rajta.