PETRŐCZI ÉVA: AZ OROSZLÁN UTCÁTÓL A KÖZÉPFASORIG

Egy kis „hazatérés” Szögedébe... Fél év­század múltán gondolom így, hiszen ez a „vá­rosszerelmes” versgyűjtemény a het­ve­nes években a szegedi egyetem böl­csész­karára járó és a Tiszatájban továbbá a Dél­magyarországban sűrűn publikáló, JATE egyetemi alkotókörös Petrőczi Éva műveit tartalmazza. A költő, író, irodalomtörténész és puri­ta­niz­muskutató, szülővárosa, Pécs mellett Szegedhez is ezer szállal kö­tődő szerző. E kötetbe gyűjtött művei rendkívül plasztikus képet adnak Szeged XIX. századi fejlődésének, gyakorta tekintélyes, de áldozatkész zsidó családok dominálta polgárosodásának mélyrétegéről. Kü­lön­le­ge­sen szép emléket állít ez az összeállítás, egy a zsidó-katolikus asszi­mi­lációs szerelemből bimbózott vegyes házasság csodálatosan példaadó eseté­nek, Lőw Immánuel főrabbi ezt a frigyet pártoló segítségének és böl­csességének, továbbá Seifmann Mór udvari szállító bútortervező- és gyártó iparművész, Petrőczi Éva ükapja, a helyi zsidó neológ hit­község egyik oszlopos tagja család- és szeretetközpontú, elfogadó ma­ga­tar­tá­sá­nak.