Zrínyi, Budapest, 1990
210 oldal · puhatáblás 

„A kormányzó szerint Magyarország csak királyság lehet. Királya pedig lehet akár Ottó, akár a Horthy-unoka, ha megnő, akár más, de gyermek nem lehet. Erre megjegyeztem, hogy ha ez a felfogása, akkor kár engedni, hogy a gyermekkirály gondolatával hónapokon keresztül izgalomban tartsák a nemzetet! A kormányzó ismét utalt arra, hogy a szimpátia-megnyilatkozásokat nem kívánja megakadályozni.”
Serédi Jusztinián hercegprímás

Könyvünkben olyan dokumentumokat tárunk az olvasó elé, amelyeket részben már megszületésüknek szinte másnapján is láthattak a közelmúlt történetének kutatói. Az utóbbi időkig azonban jobbára csak egyes részleteit idézték ezeknek a feljegyzéseknek. Mindez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen ezek az írások egy olyan magas közjogi méltósággal rendelkező, hercegprímási rangú tudós főpap tollából születtek, aki nemcsak szemlélője, hanem – legalábbis országunkat illetően – cselekvője, sőt befolyásolója is volt a II. világháború eseményeinek. A felszabadulás utáni politikai klerikalizmus ezeknek a dokumentumoknak mindenekelőtt azon részeit idézte vagy bocsátotta közre, amelyek a hercegprímás, az egyház háborúellenessége és az emberi jogokért való kiállása mellett szóltak. Az 50-es évek harcos antiklerikalizmusa pedig más részletekkel minduntalan a főpapság háborús felelősségét, a régi rendszer átmentésére, sőt a Habsburgok restaurálására irányuló törekvéseit kívánta bizonyítani.
Mindezekhez képest megnyugtató szintézist persze az utóbbi évtizedekben történt teljesebb közlések sem nyújtottak. Könyvünkben sem ígérhetünk ilyet, mert szándékaink szerint sem erre, hanem másra vállalkoztunk. Mindenekelőtt arra, hogy magukat a teljes dokumentumokat bemutassuk, és a bennük foglalt történéseket érzékeltessük. Kommentálásunk sem kíván több lenni e vállalt cél szolgálatánál.

Orbán Sándor – Vida István