Ez a művem a színház csodájáról, haláláról és feltámadásáról szól. S mivel „színház az egész világ” – a mi életünkről, az egész emberiség sorsáról is. Legkedvesebb darabom ez. Egy megtörtént esemény alapján született, kacagtató és megrendítő cirkuszi komédia, zenés történelmi bohócparádé, amelyben a vidáman röhögő maszkok mögül lépten-nyomon megszólal a játszók valódi, tragikus arca. Közel fél évszázada írtam, s úgy látom az idő távlatából, hogy maradandó. Ha lesz világ és lesz színház, játszani fogják. Sírnak és nevetnek a nézők majd akkor is, ha én már nem jövök utána a függöny elé. És a túlvilágról nézem majd, boldogan. Müller Péter
