A betegekkel való beszédmód megváltoztatása kritikus fontosságú, ha azt akarjuk, hogy a legjobb lehetőséget, esélyt kapják a gyógyulásra. Káprázatos klinikai képességeink keveset érnek, ha nem párosulnak hozzáértő kommunikációs készségekkel.
Erről szól ez a kiváló könyv.
A szerzők már néhány év tapasztalata után is felismerték annak fontosságát, hogy kell világosabban és egyszerűbben a betegekhez és gondozóikhoz szólni, beszélni. Nem csak az számít, hogy „mit” mondunk, hanem az is, „hogyan” mondjuk.
A könyvben bemutatott megoldások megtévesztően egyszerűek – a mindennapi tapasztalatokból származó analógiák, amelyek így sokkal nagyobb valószínűséggel érthetők meg. Szakzsargontól mentes nyelvezet, mely elkerüli az „orvosi” angol, latin nyelvet, és helyette a köznapi kifejezéseket használja.
Valójában ez az, amit végül tudat alatt teszünk, miután néhány évet eltöltöttünk a klinikai gyakorlatban. Értelemszerűen tehát az oktatók segíthetnek felgyorsítani a folyamatot azzal, hogy megmutatják, hogyan kell kommunikálni...
Alig várom, hogy kipróbálhassam ezeket az analógiákat a klinikán, a kórtermekben és az előadótermekben, és máris tanultam néhány hasznosat, amelyekkel még nem találkoztam! Elismerésem a szerzőknek, hogy időt és energiát szántak arra, hogy magukat a beteg helyébe képzeljék, és a konzultáció másik oldaláról lássák a világot.
Remélem, hogy együtt elkezdhetjük megfejteni az orvostudomány hieroglifáit, és hivatásunkat valóban betegbaráttá tehetjük.

Ashis Agar

University of New South Wales Sydney, NSW, Ausztrália