„A márványszobor életre kelt, és olyan erővel szorította magához, hogy elakadt a lélegzete, a szürkéskék szempárban felgyulladt ugyanaz a fény, amit odalent látott benne a palota előtti téren. Belekapaszkodott a nyakába és lehunyta a szemét, mert szédítő táncba kezdett körülötte a világ, mintha ők ketten mégiscsak felültek volna a karusszelre. Aztán kicsúszott a fiú öleléséből és hátat fordított neki, hogy az ügyes ujjak, amelyek az előbb bekapcsolták a láncát, most kifűzzék a ruhájából.
Helena sokévnyi várakozás minden elfojtott vágyát magával vitte az ágyba, és nem félt szabadjára engedni az érzéseit. Christiaan ölelésében a tudata mélyére száműzte a kérdést, vajon az hol tanulta meg a szerelem játékait. Még egyetemistaként Bredában, a hímzett selyemharisnyás angol ladyktől? Utazás közben, valamelyik kis német fejedelemségben, ahol a pletykák szerint az előkelő dámák versenyt űznek belőle, ki gyűjt össze minél több és minél furább szeretőt? Vagy itt Hágában, az udvar szép és unatkozó hölgyeitől? Mert hogy nem Leidenben, az biztos.”

1651, Hollandia. A köztársaság virágkorát éli, hajói bejárják az óceánokat, a világ négy sarkából szállítják haza távoli tájak kincseit. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény.
A hír hallatán húga, Helena azonnal útra kel a kastélyba, és mialatt megpróbálja kideríteni, mi történt, magával ragadja a ház egyszerre vonzó és nyugtalanító légköre. Miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? Mit üzen a kertben épülő labirintus? És mi köze Jan eltűnéséhez az erdélyi magyar diáknak, Gábornak? Miközben a fivére után nyomoz, Helenának arra a kérdésre is választ kell találnia, mit érez iránta gyerekkori játszótársa, Christiaan. Még mindig csak barátságot, vagy viszonozza azt a szenvedélyes szerelmet, amivel ő szereti már régóta a fiút?
A könyv lapjain megelevenedik a Vermeer képeiről ismerős világ, ahol oromzatos téglaházak sorakoznak a csatornák partján, drága tulipánok nyílnak delfti fajanszvázákban, csipke főkötős lányok olvasnak levelet a nyitott ablakon beáradó fényben, de az idilli felszín mögött ijesztő árnyak leselkednek. Szerelem, halál, veszteség, fájdalom, hűtlenség: a Törött tulipánok egy változásokkal teli, izgalmas korszak, egy sebzett lelkű férfi és egy bátor nő története.



MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő és műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit.