„Egy fiatal nő mesélte, hogy az egyik délelőtt, amint a kisgyerekével sétált, váratlanul rájött, hogy egész korábbi életében félt. Most, hogy rövid időre biztonságban és nyugalomban érezte magát, és a nap is sütött, olyan éles lett a kontraszt a jelen és az előző évei között, hogy a »semmiből« megszületett benne a felismerés.”

A félelem hasznos belső jelzés, amikor valóban veszélyben vagyunk. Ám ha életünk során sokszor voltunk fenyegetett vagy kiszolgáltatott helyzetben, akkor a „riasztónk” túl érzékennyé válhat. Kialakulhat bennünk egy folyamatos készenléti állapot – az a lebegő rossz érzés, hogy bármikor bekövetkezhet valami baj. Sőt: ha ebbe nőttünk bele, akkor ezt tarthatjuk természetesnek, mert nincs tapasztalatunk arról, hogy létezik más is. Ez a fajta félelem sok szenvedést okoz, ráadásul a megküzdést sem segíti.

Az ember ugyanis akkor mer bátran szembenézni a nehézségekkel, kockázatot vállalni, kapcsolatot teremteni, kíváncsian fordulni a világ felé, ha van valami alapvető biztonságérzete. Ha ez hiányzik, akkor jóval nehezebben tud bízni, megnyugodni, otthon lenni a saját életében.

De vajon mi adja a biztonságot, és hogyan találhatunk vissza hozzá, ha elveszett? Miként ismerhetjük fel saját jellegzetes stresszválaszainkat, és tanulhatjuk meg tudatosan szabályozni az érzelmeinket? A Kinek a sorsa? című bestseller szerzőpárosának új könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ a korszerű traumaelmélet, a terápiás tapasztalatok és a népmesékben őrzött évszázados bölcsesség segítségével.

Végigkövethetjük, mi történik az emberrel, amikor a félelem hosszú időre ejti foglyul. Amikor nem képes kikapcsolni. Amikor nem meri megtenni, amit szeretne. Amikor úgy érzi, hogy valami nincs rendben, miközben látszólag minden rendben van. És azt is, hogy milyen lehet az élet, amikor nem a félelem irányítja.