Versek. Versek szeretetről, szerelemről, bánatról, örömről és magányról.
Versek hitről, vallásról, az emberi lélekről, az élet kérdéseiről.
Versek erről az őrült világról.
Nincs időnk semmire. Rohanunk egy egész életen át. Nem csodáljuk meg a fák lombját, a madarak énekét, a
nap sugarát. Nem ülünk le egy percre sem, mert hajtjuk az életet! Vagy inkább ez az élet hajt minket! Elfelejtünk
élni, és elfelejtünk jelen lenni.
Miklós Róbert versei kiragadják olvasójukat a hétköznapi gondok forgatagából, és legalább egy rövid időre a
pillanatba helyezik.
A pillanatba, amely minden vers ihletője volt. Akár a szerelem, a tavaszi horizont, egy bormámoros magányos
óra, egy életre szóló barátság, vagy a halállal való találkozás.
Versek, melyekben titkaimat őrzöm.
„Vedd gondjaidba kincsemet, a könyvet, amelyben élek még.”
Dante
