Mensáros Zoltán: Párhuzamos magányok (antikvár)

Utolsó példányok

290 Ft

custom_label_2:

életrajz, regény, színész, Mensáros Zoltán

Európa, Budapest, 1994
458 oldal

Mensáros Zoltán regényíróként Böjti szél című művével debütált 1968-ban, amelyet aztán még két regény követett: a Záporpróba (1982) és a Héják talonban (1987).

Új regényét 1986-ban kezdte írni. A regény nem klasszikus értelemben vett életrajz, de átszövik mindazok az élmények, amelyek az író testvére, a nagy színész – Mensáros László – zaklatott pályájával, börtönéveivel és súlyos betegségével is összefüggtek. A mű ösztönös és szabad asszociációkra épül, melyek a huszadik század emberét akarva-akaratlan megérintették. Palkó András és Palkó Gábor – az írás főszereplői – testvérek, de az író megformált olyan embereket is – szintén nem életrajzi igénnyel –, akik érzékenyen reagáltak a huzatos jelenkori történelem megdöbbentő kihívásaira.

A mű egy alkotó élet rajza, a pályáé és a sorsé, a népszerűségé és a magányé, az esendő testé és a viaskodó, magasba törő léleké.