Európa, Budapest, 1970
452 oldal · keménytáblás · Fordította: Szabó Ede

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Nem, nem vagyok Stiller”
Amióta behoztak ebbe a fogházba, amelyet majd le fogok írni még, naponta elmondom, megesküszöm rá, és whiskyt követelek,; másképp megtagadok minden további vallomást. mert whisky nélkül, ezt már kitapasztaltam, én nem én vagyok hanem hajlok rá, hogy engedjek minden lehetséges jó hatásnak és azt a szerepet játsszam, ami nekik annyira megfelelne, de hozzám semmi köze sincs. És mivel mostani képtelen helyzetemben (városkájuk egyik eltűnt polgárának tartanak!) kizárólag csak az a fontos, hogy rá ne szedhessenek és résen legyek minden baráti kísérletükkel szemben,amellyel idegen bőrbe bújtatnának, s akár gorombaság árán se hagyjam, hogy megvesztegessenek – mondom: mivel most kizárólag az a fontos, hogy ne legyek senki más , csakis az, aki, sajnos, a valóságban vagyok…"
„A bíróság ítélete, ahogy várható volt: azonos vagyok a hat éve, kilenc hónapja és huszonegy napja eltűnt Anatol Ludwig Stillerrel, aki zürichi polgár, szobrász, utolsó lakhelye Zürich, Steingartenstrasse II,. nős, felesége Julika Stiller-Tschudy, jelenleg párizsi lakos; és egy halom bírságot rónak ki rám, a szövetségi vámhivatalnok megpofozásárért, mindenféle állampolgári mulasztásokért, a kijelentkezési kötelezettség elmulasztásáért; továbbá: adósságaim vannak, adóhátralék, katonai adó, öregségi- és életbiztosítás, kártérítés egy szövetségi katonai puska megrongálásáért, pótlólag még a perköltségek egyharmada, összesen 9361,05 frank, fizetendő harminc napon belül, a jelen ítélet aláíratása után.”
„Lemondok az utolsó szó jogáról…
Lemondok a fellebbezésről…”
Anatol Ludwig Stiller,a regény bonyolult hőse, századunk egyik jellegzetes típusa, az önmaga elől menekülő ember végre vállalja önmagát, s ennek minden nehéz következményét. A regény mondanivalóját a Kierkegaard-mottó summázza: „Lásd, azért oly nehéz önmagunkat választanunk, mert ebben a választásban a tökéletes elkülönülés azonos a legmélyebb folytonossággal, s mert az feltétlenül kizárja minden lehetőségét annak, hogy valami mássá váljunk vagy inkább másvalakivé költsük át magunkat.”