TIZENKÉT ÉV UTÁN ÚJRA, KICSIT BŐVÍTVE
George H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte.
Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár – szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof!
Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a vasfüggöny mögül az USA-ba keveredett, álmodozó fiú mindennapjaiból.
Semmi negyven – nem jó állás, de még megfordítható…

MAROS ANDRÁS (1971)
író, drámaíró
Eddig tíz prózakötete jelent meg. Számos színdarabját játszották és játsszák országszerte. Válogatott ifjúsági teniszező volt, az USA-ban járt egyetemre, teniszösztöndíjjal.

„Maros András egészen új hangot, egészen új világlátást hozott a magyar irodalomba.”
168 ÓRA
„Maros András könyvén ugyan gyakrabban nevetünk, mint sírunk, de ez csak a szokásos legalább nevetni tudjunk magunkon életfilozófia.”
PRAE.HU
„A könyv pazar korrajz, okosan felépített fejlődésrajz – kiváló stílusban előadva.”
HETI VÁLASZ
„A profiságot majmoló, ettől komikusan amatőr szakosztály életén át jobban megismerjük a nyolcvanas évek valutakeretes Magyarországát, mint a korabeli Híradóból.”
NÉPSZABADSÁG