Európa, Budapest, 1980
260 oldal · puhatáblás · Fordította: Szász Imre, Szentkuthy Miklós, Szilágyi Tibor · Illusztrálta: Hegedüs István

Mark ​Twainnek – valódi neve Samuel Langhorne Clemens (1835-1910) – a kötetünket nyitó Börleszk biográfiá-ját történeti hitelesség szempontjából ajánlatos nem komolyan venni: lélektanilag, és mint művészete egyik legjellemzőbb alkotását, annál inkább. Ősei ugyan nem voltak olyan akasztófavirágok, mint ahogy itt leírja – ő maga azonban az örök világjárók, nyughatatlan kalandkeresők közé tartozott. Világszemléletét, humorát egyaránt ez a sok-sok tapasztalat formálta. Írói álneve révkalauz korából származik, a Mississippi hajósai mérőónnal számolták a mélységet, és „mark twain”-t kiáltottak a hivatalos angol „mark two” helyett. A politikai élet rejtelmeit a vadnyugati Nevadában, alkormányzó bátyja mellett ismerte meg. Felcsapott aranyásónak is – nem sok sikerrel –, ezután lapszerkesztéssel próbálkozott. Riporterútjain elvetődött a Sandwich-szigetekre is, bejárta Európát csakúgy, mint a Közel-Keletet. Otthon, Amerikában, „jó útra tért”: kiadóvállalatot alapított (bele is bukott), majd szerződésben vállalta, hogy ismét beutazza a világot, útirajzokat ír, felolvasásokat tart. Mark Twaint elsősorban mint a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn szerzőjét tartja számon a közvélemény, sokrétű írói munkásságának azonban nem kevésbé hervadhatatlan darabjai a novellák, cikkek, krokik, humoreszkek. Ez utóbbiakból gyűjtöttünk csokorba néhányat, amelyekben a szerző a „vegytiszta” komikum eszközeit használja, mint a szatírát, a paródiát, a gyilkosan éles politikai humort.