Kossuth, Budapest, 1977
220 oldal · Fordította: Gyáros Erzsébet

„1936. július 18. éppen olyan nap lehetett volna, mint a többi. Kivéve a rádió reggel óta sugárzott hivatalos közleményét: néhány pártütő tábornok fellázadt a Köztársaság törvényes kormánya ellen…”
Ezekkel a szavakkal kezdődik a francia emigrációban élő spanyol, Mariano Constante könyve. Szegény, négygyermekes falusi tanító tizenhat éves fiaként élte át ezt a napot; hiába volt jó esze, az iskolát abba kellett hagynia egy időre, hogy pénzt szerezzen a folytatásához. De a hír hallatán fölkerekedett néhány barátjával – vele egykorú fiatalokkal –, hogy fegyvereket szerezzenek a köztársaság megvédéséhez. Tizenhat évesen fogta kézbe a puskát, végigküzdötte a polgárháború éveit, folytatta a francia hadsereg soraiban második hazája, Franciaország védelmében, s nem adta föl a harcot ott sem, ahová meghalni küldték sok ezer társával: a németországi haláltáborban.
Élethű, izgalmas fordulatokban gazdag elbeszélést olvashatunk elsősorban a spanyolországi harcokról, ahol a magára maradt fiú – anyja börtönben, apja illegalitásban – felnőtté válik, s anarchistából kommunistává lesz. Föltárul előttünk ennek a küzdelemnek bonyolultsága és tragédiája, a köztársasági hadsereg magányos harca, a vezetők erélytelensége és az árulás képei. De olvashatunk az egyszerű emberek szívós kitartásáról, hűségéről, bátorságáról is. Közöttük élt és harcolt, közéjük tartozott Mariano Constante.