Párizs, hatvanas évek. A történet narrátora, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait éli a téli, borongós Quartier Latinben. Egy napon furcsa párral hozza össze a véletlen. Van Beverék Párizs környéki kaszinókban játszanak, kis tétekben, a nyereményekből élnek. Lepusztult, olcsó szállodákban laknak, vendéglőkbe, bárokba járnak játékgépezni, a lány, Jacquline étert szív. A narrátor úgy érzi, valamiféle rejtély lengi körül újdonsült ismerőseit: hol napokra nyomuk vész, hol újra felbukkannak, s mintha mindenáron igyekeznének észrevétlenek maradni, beleolvadni a diáknegyedben nyüzsgő névtelen-arctalan tömegbe. A fiú beleszeret Jacquline-be, és a kedvéért még arra is hajlandó, hogy pénzt lopjon a lány egy másik, alkalmi szeretőjétől. A két fiatal Londonba szökik, hogy ott új életet kezdjenek, amely azonban nem sokban különbözik a hátrahagyott párizsi életüktől. Aztán egy napon Jacquline búcsú nélkül eltűnik, hogy majd húsz év múlva bukkanjon fel újra, már egy másik férfi feleségeként, új névvel, új külsővel. Először úgy tesz, mintha nem ismerné meg az időközben ismert íróvá lett narrátort, de végül egy éjszaka erejéig újraélik a fiatalkori fellángolást.Patrick Modiano az emlékezés írójaként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 2014-ben. De nemcsak az emlékezés, hanem természetes ellenpárja, a felejtés is ott van minden művében. A Felejtett álom hősei – akárcsak a többi Modiano-könyv szereplői - mintha idegenek, kívülállók volnának a saját életükben, s önmagukat keresve sejtelmes árnyalakokként mozognak a regény álomszerű közegében. Amikor rájuk vetül az emlékezés fénye, egy-egy pillanatra kiválnak a homályból, hogy aztán kisvártatva visszaolvadjanak belé. Az emlékezés és a felejtés kettős fénytörésében a valóság elmosódottá, már-már krimiszerűen titokzatossá válik, s mozaikdarabkái mindannyiszor más-más képpé állnak össze az idő kaleidoszkópjában. Egyáltalán felderíthető, megismerhető a valóság? Vagy a felejtés, a múlt mélységesen mély kútjából csak egésszé soha össze nem álló töredékeit hozhatjuk felszínre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Modiano különös hangulatú, varázsos atmoszférájú regényében.Kritikák:„Nagyobbnak tűnik, mint valaha. És tétovábbnak is. Igen, ez a jó szó rá! Ő, aki akár tizennégyszer vagy tizenötször is átírja a szövegeit. Míg el nem nyerik végső, tökéletes formájukat. A francia irodalom bölcs pátriárkájával való találkozás kivételes pillanat!”L’Express „Modiano egy különleges hang, az egyik legszebb a francia irodalomban… Egyszerű szavakkal és sok-sok csenddel kísért csodálatos zene. Nem is lehet tudni, hogy a Dora Bruder szerzőjének miféle varázslattal sikerült megteremtenie ezt a rejtélyekkel és melankóliával teli atmoszférát.”Le Figaro„Modiano a regényeiben több mint ötven éve nyomoz Párizs, mint egy-egy bűnügy helyszíne után. Ám ezekben a különleges ’krimikben’, amelyek közül talán a legszebb a rue Dante környéki vendéglőkbe, bárokba, kávéházakba ’belegyökerezett” Felejtett álom, a nyomozás legfőbb tárgya a felejtés, és a bűntény magában a szereplők által bejárt útvonalban testesül meg.” BibliobsPatrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014), Éjfű (2014), Augusztusi vasárnapok (2014), Hogy el ne tévedj (2015), Nászút (2015).Talán nincs is más francia író, aki annyi irodalmi díjat és kitüntetést mondhat magáénak, mint Patrick Modiano.Már