Akit valamiért megragad Jákó Béla nyugalmazott kézbesítő rövid, mintegy száz futamban kirajzolódó históriája, az nyomban el fogja olvasni újra, mert igazi dimenzióját csak ekkor, másodszorra nyeri el. Eleve megfosztaná magát a befogadásnak ettől az átlényegülésétől, aki megtorpan a lublói lépcső alatt, és bele sem kezd az ismerkedésbe az elhallgatások és félreértések, a kísértő csatamezők és egy mellbevágó átváltozás, a foszladozó fájó múlt és a lopakodó, hideglelős jövő ködképeiből építkező szöveggel. Hiszen nincs ember, akinek, akárhogy is, ne lehetnének, ne kellene lehessenek mesés évei – Torontálban, Csíkban, Avarföldön, Dunahegyközben, Budapesten… Vagy ki tudja, hol. MESÉS ÉVEINK. Beszélykék egy elképzelt regényből A 70. életévébe lépő szerző új könyve