A 100 öles mélység (2004) és a Záródó ajtók (2007) után ismét új, talán a korábbiaknál sötétebb tájakra vezet el minket Lukácsi Péter harmadik kötete.
Vajon kinek vagy minek a fényében és árnyékában láthatjuk meg valódi önmagunkat a verseket olvasva? Milyen ösvényre hívogat az északi fény? Mekkora kincset fedezhetünk fel egy kivágott fa árnyékában? A szavakban rejlő ősi titkot csak a beavatottak érthetik meg – akik tudják, hogy
mindannyian egy végtelen mondat részei vagyunk.
Vigyázzunk egymásra, adjuk át a tudást!
