A VHS-kazetta fekete téglahasábjában van valami titokzatosan diabolikus: mintha egy olyan elátkozott ládika lenne, amiből dzsinneket és démonokat lehet előhívni. Ez a misztikus hatás az egész gyerekkoromat meghatározta. Ezért is volt később, a kétezres években lesújtó azt látni, hogy a nagyobb áruházláncok olyan tempóban próbáltak megszabadulni a készleteiktől, mintha fonnyadt krumpliról lenne szó. A saját szememmel láttam, ahogy a hipermarketben a zöldséges részlegre pakolták a műsoros VHS-eket (emlékszem, ott volt a kupacban például a Dogville is), és ku¨lön mérlegkóddal, kilóra lehetett megvenni a kazettákat, akár a káposztát vagy a tévépaprikát. Ez a könyv természetesen nem „csak” a VHS-kazettákról szól, hanem elsősorban azokról a meghatározó filmekről (és filmélményekről), amelyek a kilencvenes évek eklektikus időszakában a generációm ízlését formálták. A huszadik század utolsó évtizedének amerikai filmkultúrája tele volt határfeszegetéssel, újdonsággal és kalandvággyal. Ekkor indultak el olyan, ma is megkeru¨lhetetlen rendezők, mint Quentin Tarantino, Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, de Hollywood látképe is sokat változott, többek között olyan filmeknek köszönhetően, mint a Jurassic Park vagy a Titanic, illetve bizonyos műfajok – mint a thriller, a katasztrófafilm vagy a sci-fi – is vérfrissítést kaptak. A VHS gyermekei ebbe az izgalmas, eklektikus filmkultúrába repíti vissza az olvasót. Lichter Péter filmrendező, filmesztéta, a PTE BTK Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a Prizma folyóirat szerkesztője, tizenegy filmtörténeti ismeretterjesztő könyv és két regény szerzője. A borítót Szabó Imola Julianna készítette.