Magvető, Budapest, 1970
190 oldal

"Utazások célja: valamit hazahozni… Hazahozni lehet hasznos tapasztalatokat, de műszálharisnyát is vagy – egyeseknek még ez is sikerül – vámmentesen autót. Van, aki mindig más és más országokban vagy éjtájakon keresi, ami számára hazahozható – néha elég silány »élménybeszámolók« és »cuccok« , amit így hazahoznak. Én csak a szomszédba látogattam. Utazásom nem szenzációs. Abból kívántam valamit kicsiholni, hogy ugyanazt néztem meg többször. Azt kerestem: mi miért váltakozik, mi hogyan marad meg. Talán érthetőbbé vált egy és más. Megpróbáltam azt a keveset hasznossá tenni – közölni –, ami egy hosszú élet túl nagy áron szerzett kevés tanulsága."
A tanulságot túlzott szerénységgel nevezi "kevés"-nek az író. Mert ebben a kis könyvben jelt kap szinte minden, mely egy útirajzba belefér, s ha csak útirajz lenne a Bécsi portyák! Önéletrajz is, történelmi-politikai esszé is, napló is, kordokumentum, sőt regény is; mesteri egysége-ötvözete e műfajoknak, s ebből következik, hogy gazdad és összetett a tanulsága is. Bécs Széchenyi döblingi fogsága idején; Bécs a ferencjózsefi "boldog békeidők"-ben; az első világháború éveiben; Bécs, ahogy egy magyar emigráns kommunista látja; Bécs ma – hogy néhányat csak mutatóba felvillantsunk a könyv témái közül. A Bécsi portyák tehát egy egész évszázadról ad képet, ha vázlatosat is, és egy város ürügyén harcról, munkáról, szerelemről – s természetesen arról a "túl nagy árról", mellyel az író a "kevés" tanulságért fizetett.