Népszava, Budapest, 1986
146 oldal · Illusztrálta: Varró Géza, Urbán, Erzsébet

Divatba jöttek a kötött holmik, amelyeket ha valaki ad magára, saját kezűleg készít. A kötés és horgolás nem boszorkányság, mindenki megtanulhatja, ha van hozzá türelme. A lapok és folyóiratok, a szakkönyvek segítenek elsajátítani a technikát, ötleteket adnak, egyszóval színre léphet a fantázia. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy a modellek kiválasztásának alapszabálya: az egyéniség érvényesülése. Emellett szerepet játszik a gyakorlat, a szabadidő mértéke, s legfőképp a pénztárca. A hazai és külföldi fonalak, a megfelelő kötőtűk megvásárlása néha bizony megterheli a háztartási költségvetést. Ha azonban valaki az alkotás örömét helyezi előtérbe, s a jól sikerült ruhadarabot vagy használati tárgyat összeveti a gyári készítménnyel, nem kétséges, melyiket választja. Mielőtt bárki fellapozná a könyvet, hogy eldöntse melyik pulóvert vagy kardigánt kösse meg magának vagy családtagjainak, kérjük olvassa el a bevezetőt, amelyben eligazítást és magyarázatot talál a könyv használatához.
A modellek között sok az egyszerű, a könnyen elkészíthető, a túlságosan bonyolult, nagy gyakorlatot kívánó kötésfajtákat többnyire mellőztük. Az általános gyakorlattól eltérően nem közlünk úgynevezett "kötőiskolát" – szemképzés, szaporítás, fogyasztás, eldolgozás, zseb, gallér stb. –, mert úgy gondoljuk, hogy az alapműveletek már eléggé ismertek. A ruhadarabok elkészítését fotó, szabásminta, kötésleírás – rajz vagy szöveg – segíti.
Kötésjeles ábrát akkor nem közlünk, ha csupán a kötésleírás alapján is elkészíthető a kiválasztott modell. A szövegben a *_* jelzés jelentése: a két csillag közé tett műveletet a sorban végig ismételni kell.