Európa, Budapest, 1980
162 oldal · puhatáblás · Fordította: Zádor Margit
KOPFRKINGL úr maga a megtestesült jóság; példás cseh hazafi, példás állampolgár, férj és apa, s foglalkozását már-már mániákus áhítattal tisztelő és végző alkalmazott. KOPFRKINGL úr maga a megtestesült gonoszság; példás német hazafi, példás fasiszta, családját kiirtó, engedelmes és mindenre elszánt híve az „új rend”-nek, s foglalkozásában eme új rend megteremtésének egyik fennkölt és nagy lehetőségeket rejtő eszközét látja. KOPFRKINGL úr a prágai krematórium dolgozója. A két KOPFRKINGL úr között áthidalhatatlannak látszó ellentétet Fuks a pszichológiai horror maga teremtette sajátos eszközeivel hidalja át, tökéletes hitelességgel ábrázolva Kopfrkingl úr átvedlését, útját a jóságtól a magát ugyan még mindig jónak, nemesnek, fennkölt eszmék úttörőjének hívő, valójában a besúgástól a tömegirtásig minden aljasságra hajlandó felszabadult, tudatos gonoszságig. Kopfrkingl úr személyében így nyújtja Fuks a század legdöbbenetesebb tömeges átváltozásainak, a példás polgárokból lett tömeggyilkosok, a józan életűekből lett őrjöngő fanatikusok átváltozásának alapképletét.
