"Az elbeszélés főhőseinek házassága pár boldognak ámított év után zátonyra fut. Az elhidegülést válás követi, majd sorsukat látszólag megpecsételi hároméves kisfiuk halála. Ám történetük, közös emberi sorsuk csak ezután veszi kezdetét. Kemény munka és a tragikus áldozat árán létrehoznak egy közös nyelvet, az egész további életüket átható „nyelvjátékot”, amelyben – már nem házaspárként – emberként, embertársként létezni tudnak. Ennek a közös nyelvnek a megtalálására, kialakítására kell mindannyiunknak törekedni, mert ez az alapja és feltétele minden emberek közötti kapcsolatnak.
A müncheni egyetemen magyarul tanuló diákok egy csoportja Kosztolányi gondolatát megértve és követve ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy tanárukkal együtt a Kosztolányi-fordító kurzuson kétnyelvűvé varázsolják ezt a művet."
