A második kötet érzékelteti, hogy mit jelentett a szovjet állambiztonsági főtisztek segítsége. Szól a „vádak”-ról, betekintést nyújt a horthysta rendőrök „vallomásai”-ba és Rajk megtörésének kezdetébe (s ennek utóéletébe). Ír a távollévő J. B. Tito* személyét helyettesítő, mondhatni a büntetőeljárás során őt megszemélyesítő Brankov szerepéről, Moszkvában készült jegyzőkönyveiről, hazaszállításáról, szökési kísérletéről, a koholt „paksi találkozó”, a csőszkunyhóban történt titkos „tanácskozás” koncepciójának kezdeteiről, összefüggéseiről. Tárgyszerűen tudósít a lavina-effektusról, a Rajk–Brankov-per hazai és nemzetközi következményeiről: a büntetőperek határokon belüli és kívüli eszkalációjáról, azaz a magyarországi, futószalagon tárgyalt mellékperekről és arról, hogy milyen súlyos következményekkel jártak a budapesti kényszervallatások jegyzőkönyvei a határokon túl zajlott büntetőügyek esetében. A második kötet azzal zárul, hogy összegzi a Rajk–Brankov-ügy árát.
