Vígan fut a kis patak, kanyarogva bejárja a hegyek lábát, völgyek mélyét, átfut az öreg híd alatt, és lassan-lassan az egész világot körülöleli csobogó énekével. Ilyen csudát tud a költő tollából kígyózó tinta: lerajzolja a csörgedező patakot, a tóparton kelepelő gólyát, ákombákomot és az édesanya ölében elalvó kisgyermeket. Akár egy varázskréta, megfesti a földet és az eget, az erdő állatait, a gyerekjátékokat, még azt is, ami a szívünkben lakik. Zelk Zoltán gyermekköltészetünk egyik legszeretettebb költője. Most a mai kisiskolásokon a sor, hogy verseinek szépségét felfedezzék.
