Talán nem állunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, korunk egyik legizgalmasabb kérdése a vallás és a tudomány kapcsolata és kölcsönös egymásra hatásuk. A kielégítő és az életünket alapvetően megnyugtató válaszok még messze vannak. Ezért nagyon is üdvözlendő, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több spirituális mester, nagy vallástanító, valamint tudós és tudományos szakember foglalkozik hitelesen és behatóan a témával. A felvetések mindenkit érdekelhetnek, legfőképpen azért, mert az emberek milliárdjait, talán kissé leegyszerűsítve, de mégiscsak két részre lehet osztani: azokra, akik a világot spirituális, vallási szemlélettel közelítik meg, illetve azokra, akik a világot inkább tudományos, racionális, mondhatni materiális szemszögből látják. A témával régóta foglalkozó egyik ilyen nagy szellemi tanító Őszentsége, a 14. dalai láma, aki a buddhizmus és azon belül is a tibeti hagyomány közvetítője és átadója. Jelentősége egyrészt az, hogy az általa képviselt tibeti buddhista hagyomány a buddhizmust megelőző ősibb rétegekből is táplálkozik folyamatosan, így annak autentikus időbelisége meghatározhatatlan távlatokba nyúlik vissza, másrészt a tanításai messze túlmutatnak a buddhizmus határain, mondhatni mindenkihez szólnak. A dalai láma ebben a könyvben a leghaladóbb és legizgalmasabb tudományos elveket, irányvonalakat boncolgatja, összevetve azokat a spirituális tradíció legrégebbi ismert és kevésbé ismert tételeivel. Őszentsége a szellemi életet erősen fenyegető dogmáktól, előítéletektől mentesen, őszinte nyíltsággal, már-már nagyszerű gyermeki naivitással értekezik tudóstársaival, úgy, hogy a közösen kutatott feltevések, válaszok egy korszerű, széles látókörű spirituális nagymester személyét bontják ki előttünk és erősítik meg bennünk. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola és a Sambhala Tibet Központ több mint negyedszázados működésük után melegen ajánlja ezt a közös kiadásban megjelenő könyvet a Dharma útját követőknek, valamint azoknak, akik ezután lépnek a szellemi ösvényre.