A Nobel-díjas angol író nagyszerű öregkori tengeri trilógiájának első kötete, a Beavatás a napóleoni háborúk vége táján játszódik. Az óceánon, egy utasszállításra átalakított, kimustrált angol hadihajón tartanak messze déli partok felé tengerészek, katonák, kivándorlók, néhány hölgy s néhány úriember. Az elbeszélő, az ifjú Edmund Talbot -kezdő, ám nagy reményű kormánytisztviselő-jelölt-, naplóformában írja meg a hajóút krónikáját. Írásával befolyásos, előkelő keresztatyját óhajtja elszórakoztatni, ám az út eseményei, a közelről megismert sorsok, indulatok szétfeszítik az egyszerű úti beszámoló kereteit. Edmund Talbot átkel az Egyenlítőn, de nemcsak az ilyenkor szokásos "tengerészkeresztelő" szertartását kell átélnie - a kezdetben roppant öntudatos, önelégült (bár alapjában naiv) fiatalember beavatást nyer az emberi viszonylatok, az emberi esendőség, az emberi nyomorúság eladdig ismeretlen rejtelmeibe is.
