Sokunk meggyőződése, hogy csak akkor érhetünk el valamit az életben, ha teszünk is érte. Így az életünk sokszor nem más, mint küzdelmes menetelés, erőfeszítések sorozata. Azért, hogy egyszer majd boldogok legyünk. Ha megállnánk egy pillanatra, és nem engednénk állandó cselekvéskényszerünknek, észrevennénk végre, hogy tulajdonképpen már most jó. A boldogságnak amely valódi természetünk felfedezéséből fakad ugyanis nincs semmilyen előfeltétele. Épp ellenkezőleg: kizárólag az gátolja megtapasztalását, hogy azt hisszük, valamilyen optimális szintet kell elérnünk. Nem tudjuk, hogy igazak-e a boldogságról alkotott elképzeléseink. Egyszerűen elfogadjuk őket, pedig az életben valójában csak helyzetek vannak, amelyek attól jók vagy rosszak, hogy mi milyennek ítéljük őket. A megítélés azonban nem igazság. Csupán elképzelés, és ha ezt felismerjük, megszabadulunk tőle. Amíg elhiszed, hogy jelenlegi helyzeted nincs rendben, hiányzik belőle valami, és ezért meg kell változtatnod, addig nem tudod felfedezni valódi természetedet, és továbbra is fogva tart az illúzió, hogy az igazi élet máshol zajlik. De ez a máshol csak a fejedben létezik. Ha felismered, hogy mindez illúzió, nem marad más választásod, mint hogy érzékeld azt a tökéletes állapotot, amelyben éppen vagy. A szerzőnek a Bioenergetic Kiadó gondozásában megjelent műve: Ne szenvedj, szeress! (2006)
