Ez a kisregény egy valóságos, nemes cocker spánielről szól, aki 1842-ben látja meg a napvilágot, majd a betegeskedő Elizabeth Barrett költőnő házába és szellemi körébe kerül. A londoni alvilág ellopja, hátborzongató kalandokban van része, de azután visszaváltják. Gazdáját, Miss Barrett-tet idővel megszökteti Robert Browning, a jeles költő, s így Flushból világjáró kutya lesz: megismeri Itáliát, és a firenzei Casa Guidi boltívei alatt talál örök nyugodalmat. A mű "kutyaperspektívából" íródott, aminek remek humorlehetőségei vannak, és a korabeli angol intellektuel-társadalom rendhagyó bemutatására is alkalmat ad. Egy kortárs kritikus így jellemezte: egy kutya szemszögéből láthatjuk London polgári és szegénynegyedét meg Dél-Európát, egy kutya szaglásán, vágyain és érzelmein keresztül tárul elénk a XIX. század közepének élete.
