ELŐÉTEL Úgy lapozd ezt a könyvet, kedves Olvasó, mintha épp csak folytatnád a Szellem a fazékból című kulináris mese első kötetét. Kukkants be a konyhába, óvatosan emeld meg a fedőt, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved! A fedő alól most nem ínycsiklandó ételtörténetek szállnak feléd, hanem élettörténetek. Húsz magyar író portréja – a gyomor felől nézve. Remélem, ezeknek is van aromája, zamata. Mit tehet az ínyenc, ha elveszti étvágyát, mint Krúdy Gyula? Vagy ha nem is volt neki, mint Arany Jánosnak? Mi a különbség Berda József kövérpörköltje és Bródy Sándor „pörkölt for ever” nevű fogása között? Milyen étel a barátnőfüle és a bakagombóc? Ivott-e kecsketejet Párizsban József Attila? Húzott-e drótnyársra verebeket Jókai? És ha van verébszakács, miért ne lehetne Petri György emberszakács? És Móricz Zsigmond, Szabó Magda, Gárdonyi? Hashősök voltak, vagy kákabélűek? Melyik ételt utálta még a kritikusoknál is jobban Petőfi Sándor? Húsba vágó kérdések. Ha sikerült felcsigázni érdeklődésedet, dörzsöld meg a fazekat, ahogy Aladdin a rézlámpást. Aztán nyisd ki a könyvet, és a szellem kiszabadul. Ne félj, nem gonosz dzsinn ez. Megkötött csomót nem tud megoldani, csukott ajtót nem tud kinyitni. A fazékba is bármikor visszazárhatod, csak be kell hajtanod a könyvet. A Szellem a fazékból első kötete az ételek lelkéről mesélt. Most az írók lelkéről van szó. Irodalom és gasztronómia. A pecsenye két oldala.