„A regényem témája az, hogyan éli meg mindennapjait a görögországi bolgár kisebbség a második világháború után. Történelmileg ez roppant szövevényes, bonyolult helyzet, hiszen a problémák és konfliktusok nem a világháborúkkal kezdődtek, hanem a tizenkilencedik század végén Bulgária függetlenné válásával, a török megszállás alóli felszabadulással. […] A bolgár kisebbség sorsa Görögországban rendkívül nehéz, rendívül traumatikus az érintettek számára, hiszen nem csak arról volt szó, hogy Görögországból Bulgáriába száműztek sokakat, hanem arról, hogy ezeket az embereket az akkori bolgár kommunista vezetés, az anyaország akkor képviselői nem fogadták be, hanem továbbtoloncolták őket az egykori Jugoszláviába, pontosabban Macedóniába. Megtagadták tőlük azt az esélyt, hogy egyáltalán bolgároknak vallhassák magukat. Így ezek az emberek nagyon rövid időn belül két traumát is megéltek, a kiűzetést Görögországból, és az anyaország elutasítását, hiszen hatalmi szóval elvették bolgár identitásukat és rájuk erőltették a macedón identitást.”
Veszela Ljahova az identitásvesztés és az otthontalanság fájdalmának letisztult hangú megszólaltatója.
