"A szeretett lény akkor is létezik, amikor már meghalt." (Gabriel Marcel) "Egy szeretett személy elvesztése olyan tapasztalat, amely megmutatja, mit is jelent a halál. A halálélmény átgázol rajtunk, letaglóz bennünket, elbizonytalanít önmagunkat és mindazt illetően, amit eddig természetesnek tartottunk. Nem csupán világértelmezésünket és énképünket rendíti meg, de - akár tetszik, akár nem - átalakulásra is kényszerít bennünket. Szinte soha nem tudatosodik bennünk oly velőbe hasítóan, mint épp egy szeretett személy elvesztésekor, hogy magunkat mennyire a más személyekhez és dolgokhoz fűződő viszony alapján értjük meg. Láthatóvá válik számunkra, hogy két ember kapcsolata közös világot teremt, s a halál élménye azzal is együtt jár, hogy a világnak épp ez a közös átélése foszlik semmivé. Ily módon a világhoz fűződő új viszony kialakításának a gyászmunka lényeges mozzanatává kell válnia." (Verena Kast) A halál lassan megszűnik tabutéma lenni. A gyászról és a gyászfolyamatról azonban még mindig nagyon keveset tudunk, pedig egy szeretett személy elvesztése - miközben óriási távlatokat nyit személyiségünk fejlődése előtt - nehéz feladatot ró ránk. A gyásszal járó fájdalom feldolgozása teszi lehetővé, hogy megváltozott helyzetünket elfogadjuk, és új tartalommal töltsük meg. Így érkezhetünk el - az életben folytonosan ismétlődő búcsúzások kényszerében - önmagunk megvalósításának új szakaszához, egy új azonosságtudathoz. A neves svájci pszichoterapeuta, Verena Kast - A személyiség születése és A jó barátnő Magyarországon is népszerű szerzője - ebben a könyvében sok éves terápiás tapasztalatából merítve kínál fogódzókat és megszívlelendő szempontokat a gyász feldolgozásához.
