Uri Asaf művészete kezdettől fogva kedvelte a köztes terek vidékét, és érzékletes szókinccsel, fáradhatatlan figyelemmel mérlegelte életének különböző szellemföldrajzi adottságait. Életet adó betűk című kötetében nagy erővel mutatja fel földrészek és korszakok távolában derengő párhuzamos tapasztalatait, kétlaki időtöltésének közös és eltérő tapasztalatait. A Haifában született, de hamar Budapestre visszavetődött, majd ismét Izraelbe vonzódott lélek mindig is kereste létének és lényének alapvető, meghatározó elemeit: a nyelvek közt lebegve az elmosódott anyanyelve(ke)t puhatolta, a végtelenbe ki-kitekintve is ragaszkodott emlékezetének tárgyi adataihoz, s ami fontos: mindenféle hazatalálás közben észlelte, igaznak vette elemi elveszettségének fenyegetéseit.
(Báthori Csaba)