Ladányfi Bene, a léhűtő nemesivadék fogadóról fogadóra sodródik az Anjou királyok Magyarországán. Becsületes, ám unalmas vagy fárasztó munka helyett kártyával szerzi meg a napi betevőt. Kedveli a könnyű életet, ágyába csábítja a lányokat, és délig alszik, ha lehet. Egy bűnbanda markából szabadítja ki az esztergomi piac árva csavargóját, Urlast, aki igyekszik felnőni „nemes barátjához” – tisztességben, csibészségben, mikor melyik esik jobban kézre. Sonkát csen a kamrából, mikor rossz a lapjárás, és tüzelő szukával járja a várost, ha elunta magát. Hozzájuk csapódik még Szabolcs, a székely-felvidéki vadorzó, aki rablógyilkosra vadászik fejpénzért, mikor fogytán a kenyere, de csetlő-botló baloggá válik, ha egy csinos lány hozzádörgölődzik. Kártyacsatát vívnak egy nadrágért a vadonmélyi rablótanyán, hóban verekednek a szilaj ridegpásztorokkal, és husánggal ütik agyon a farkasokat. Aranyhalmokért, gulyákért kártyáznak a marhakupecekkel, lándzsaharcot vívnak a rablógyilkosokkal, és egyáltalán nem biztos, hogy ők győznek. Urbánszki László – az Odakint, a pusztában egyedi hangú szerzője – új könyvében esendő emberek indulnak neki a világnak, és keverednek torokszorítóan izgalmas kalandokba. Életművészek, szeretnivaló csibészek, buja fogadóslányok és veszett emberfarkasok élik világukat a „magyar vadnyugat” színes forgatagában. „Életemben először a vonaton olvastam Urbánszkit. Elfelejtettem leszállni…”Fonyódi Tibor, a Katedrális és a Torda-trilógia szerzője „Urbánszki nem keresi a szavakat. Nincs rá szüksége, mert azok lágyan és gördülékenyen érkeznek tolla alá. Egyszerűen csak mesél és mesél, mi pedig úgy érezzük, ott ülünk mellette egy erdőben, vagy a folyó partján, s középen vígan pattog a tűz…”Benkő László, a Honfoglalás- és a Tatárjárás-trilógia szerzője