„A séta könnyed, mondhatni, baráti tevékenység. Amíg sétál az ember, a megfigyelés felszínesebb és hangulatosabb formáit választja, a séta a lassúság diadala az elpercegő idővel szemben. Diszkrét lelki műveletek a folytatódó teremtésben. A sétáló ember nyilvánvalóan független, szabad.
Csak hát, amikor magyarul sétál az ember!
Tunyogi László új könyvében a magyar történelemben tesz személyes sétákat, ismert és kevésbé ismert alakok életének egy epizódját festi meg, hogy aztán a novellisztikus cselekményből megértsük magát az emberi sorsot is. Régi ismerősök kerülnek elénk, Gellért püspök, Dózsa György, Rákóczi, Horthy. Magyar sétákat tenni mindenekelőtt is fájdalmas cselekedet. Sok az árulás, a hűtlenség, a hiábavalóság. A történelmi praktikákba könnyen belehal a delikvens. Sajnos az is előfordul, hogy még az angyal sem segíthet. Mert a Teremtő, aki az angyalok társasága fölött magasodik, és aki a kezdetektől fogva figyeli a magyarokat, továbbra is kemény kézzel bánik velük, mert régen sem akarták megtanulni történelmi egyszeregyet, és mintha ma sem lenne hajlandóságuk rá. Tegyük hozzá, olyankor a legegyszerűbbet megtanulni a legnagyobb bonyolultság.”
(Darvasi László)
