Hát lehet, hogy egy rendes, mindennapi kisfiú máról holnapra királyfi lesz? Méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen senki sem veszi észre? Még a mamája sem? Pedig már régen gyémántos ragyogású aranykorona volt Falatka fején, még olyankor is, amikor fogat mosott, reggelizett és tett-vett... Szólni persze senkinek sem szólt, ilyesmiről nem beszél az ember... legfeljebb később, amikor már kicsit nagyobb, és jön egy kislány, akivel megoszthatja királyságának minden gondját-baját és örömét is. Török Sándornak ez a méltatlanul elfeledett meseregénye helyet kell hogy kapjon minden olvasó polcán, aki szereti a Kököjszi és Bobojszát vagy a Csilicsala csodáit.
