Három nőalak, három "elbukó" nő: Nela, Sa, Veron. Mindhármukat a XX. század első harmadában rajzolta meg Tersánszky Józsi Jenő. A Viszontlátásra, drága... (Nela története) 1916-os datálású; A céda és a szűz (középpontban Veronnal) 1924-es keltezést visel, A margarétás dal (Sa, azaz Natasa históriája) 1929-ben íródott. Valamennyit a kor mértékadó folyóirata, a Nyugat közölte először. Az inkább kisregény, mint regény terjedelmű, részben rokon alakítású művek mindegyikében a hősnőé a fő szólam, noha egyikben sem csupán a főszereplő mondja el sajátos erkölcsi tanulságokkal szolgáló élete krónikáját.
